Fogfájásnövény

Fagyérzékeny, de melegebb éghajlaton évelő növény . Az oleracea elnevezés latinul „zöldséget/gyógynövényt” jelent.

Kulináris célokra kis mennyiségű, aprított friss levélről azt mondják, hogy egyedi ízt ad a salátáknak. A főtt levelek elveszítik erős ízüket, és leveles zöldségként felhasználhatók. Nyers formájukban is ehető a fiatal hajtásokkal együtt, megfőzhetők és fogyaszthatók. 

A virágrügynek füves íze van, amelyet erős bizsergés vagy zsibbadás érzése és gyakran fokozott nyálfolyás követ , hűsítő érzéssel a torokban, ami izgalmas és újdonság mindazok számára, akik inkább az európai konyhához szoktak. Azonban ne ijedjen meg, az érzés néhány percen belül elmúlik.

A növény koncentrált kivonatát, amelyet néha jambu olajnak vagy jambu kivonatnak is neveznek, ízesítőanyagként használják élelmiszerekben, rágógumiban és rágható dohányban.

A levelek gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek, és gyakran használják fogfájás, reuma és köszvény kezelésére.

A fogfájásnövény a jó vízelvezetésű, fekete (magas szervesanyag-tartalmú) talajt kedveli. Ha szabadban neveljük, a magokat ne tegyük ki hideg időjárásnak, ezért az utolsó fagy után kezdjük el a vetést.

A magoknak közvetlen napfényre van szükségük a csírázáshoz, ezért nem szabad takarni őket. A sikeres csírázáshoz +18-20°C-on kell tartani. Csírázási idő 7-12 nap.

Egynyári növényként májustól -októberig virágzik, magassága 20-60 cm.  Mérsékelt éghajlaton sokkal kisebb marad. A magok könnyen betakaríthatók a virágok összezúzásával, miután teljesen megszáradtak. Talaj pH-értéke 6,1-7,5. 

Ültetés: 25*25cm.

A növények a napos, védett helyet kedvelik, és rendszeresen kell öntözni őket. Figyelem: A Jambú parazsázsa vonzza a csigákat és hernyókat.

Virágok csepp alakúak, vörös és aranyszínűek, amelyek esztétikai értékét növelik.
Felhasználás: ágyások, virágládák, járdaszegélyek.

Más nevei: szecsuáni gombvirág ,  parazsázsa , jambu , a zümmögőgomb , csüngővirág, elektromos százszorszép .