Takarmánykáposzta
- Proteor
- (Brassica oleracea L.(convar. acephala /DC/ Alef. var. Medullosa Thell. var. viridis (L.)
1000 g / tasak 12 700 Ft (bruttó) - Ideiglenes készlethiány
A takarmánykáposzta kétszikű, kétéves növény. Nagy termőképességű 70-100t/ha. A fajta magas levél: szár arányú (44%). A levél nitrát tartalma viszonylag alacsony:0,36g/kg. A S-metil-cisztein szulfoxid(SMCO)a levélben alacsony (0,62%).Jó téli állóképességű és jó toleranciája van a levéltetvekkel és gyökér kórokozókkal szemben.Napi adagja a szarvasmarhák takarmányozásában egyedenként 15 kg körüli, az ennél nagyobb mennyiség ízhibát okoz a tejben.
Vetésnorma: 5kg/ha.
Vetésidő:Március.
Leírás:
A takarmánykáposzta a következő talajtípusokban termeszthető: a mészben nem szegény barna erdőtalajok, a csernozjom-, az öntés-, az öntés réti, a humuszos homok- és a kotu talajok.
Vízigénye miatt a Dunántúl nyugati részein, illetve a Kisalföld mélyebb fekvésű, folyók melletti öntéstalajait ajánljuk. Öntözésre berendezett területen bárhol sikerrel termeszthető.
Szikleveleit optimális esetben a vetést követő 8–9. napon hozza a talaj felszíne fölé. A szikleveles állapot viszonylag hosszú, 10–15 napig is eltarthat. Ekkor a legérzékenyebbek a növénykék a különböző szívó és rágó kártevőkkel szemben. A primer lomblevelek megjelenését követően a növények fejlődése felgyorsul. Kedvező időjárás esetén az egyes levéllemezek megjelenése folyamatos, e levelek mérete egyre növekvő. Fővetésben vetve a növényállományok magassága október–november hónapokra elérheti a 120–150 cm-t. A csúcsi részeken fejlődő levelek árnyékolóhatása következtében a száron lévő alsóbb levelek folyamatosan sárgulnak, majd száradnak el és hullanak le a növényről. Az őszi hónapokra alakul ki a takarmánykáposztára oly jellemző vastag törzs, vagy más néven torzsa, rajta a gyakran 40–60 cm-es hosszúságú és 15–30 cm-es szélességű levelekkel. A torzsa átmérője rendszerint 5–8 cm, nem fásodó. Takarmányozási szempontból a törzs és a levelek egyaránt értékesek.
Vetésnorma: 5kg/ha.
Vetésidő:Március.
Leírás:
A takarmánykáposzta a következő talajtípusokban termeszthető: a mészben nem szegény barna erdőtalajok, a csernozjom-, az öntés-, az öntés réti, a humuszos homok- és a kotu talajok.
Vízigénye miatt a Dunántúl nyugati részein, illetve a Kisalföld mélyebb fekvésű, folyók melletti öntéstalajait ajánljuk. Öntözésre berendezett területen bárhol sikerrel termeszthető.
Szikleveleit optimális esetben a vetést követő 8–9. napon hozza a talaj felszíne fölé. A szikleveles állapot viszonylag hosszú, 10–15 napig is eltarthat. Ekkor a legérzékenyebbek a növénykék a különböző szívó és rágó kártevőkkel szemben. A primer lomblevelek megjelenését követően a növények fejlődése felgyorsul. Kedvező időjárás esetén az egyes levéllemezek megjelenése folyamatos, e levelek mérete egyre növekvő. Fővetésben vetve a növényállományok magassága október–november hónapokra elérheti a 120–150 cm-t. A csúcsi részeken fejlődő levelek árnyékolóhatása következtében a száron lévő alsóbb levelek folyamatosan sárgulnak, majd száradnak el és hullanak le a növényről. Az őszi hónapokra alakul ki a takarmánykáposztára oly jellemző vastag törzs, vagy más néven torzsa, rajta a gyakran 40–60 cm-es hosszúságú és 15–30 cm-es szélességű levelekkel. A torzsa átmérője rendszerint 5–8 cm, nem fásodó. Takarmányozási szempontból a törzs és a levelek egyaránt értékesek.
