Perzsa here

Egynyári pillangós, amely nagy mennyiségű nitrogén megkötésére képes ( 80–100 kg/ha lehet). Kúszó habitusú,  20–60 cm magas növény. A virágait a hasznos rovarok kedvelik.

Az alexandriai herétől alacsonyabb, sűrűbb töveket alkot, szárai már a legalsó résztől elágaznak. Levelei 1–3 centiméter hosszúak, ovális-nyújtott formájúak, szártagjai üregesek. A virágok színe a rózsaszíntől a liláig terjedő skálán változik, virágzásra az őszi vetés után tavasszal, 120–140 nap tenyészidő után kerül sor.  A perzsa here előnyös az aszályos időszakokban, mert szárazságtűrése nagyobb, mint az alexandriai heréé. Gyorsan nagy zöldtömeget hoz létre. 

A nem kemény magvú változatokat egyévesként használjuk, mert magasabbra nőnek, vastagabb szárúak és kevesebb magot érlelnek. E fajtákat (például  Lightning) használjuk gyakrabban a másodvetés mixekben, mert kifagynak és a következő évben nem jelentkeznek gyomnövényként a főnövény-állományban.

Vetése:

Tisztán vagy fűfélékkel keverve, 1-3 cm mélységbe.

Vetési idő: tavasszal és ősszel: IV.10.-30., VII.20.-30. 

Vetőmagnorma:Monokultúrában 6–8 kg/ha normával vetik, keverékben 1–2 kg/ha és 3–5 kg/ha között változik a javasolt mennyiség,gabona vetőgéppel vetve.

A juhok szívesen fogyasztják magában és keverékben (zabbal, kölessel) vetve. .

Tűrőképessége:

 -10–12°C-os hőmérsékletnél kifagy.

Az 5 és 9 közötti pH-értékeket elviseli, de a savanyú talajokat kedveli, az alexandriai herével ellentétben. Az agyagos talajokat, magas sótartalmat és a vízborítottságot is jól bírja. 

Felhasználása: zöldtrágyanövényként, takarmányként, amely nem okoz puffadást, illetve méhlegelőként használják.

Rhizobiummal kezelt mag.